A lóvontatású gazdasági vasút

Sopronkövesd község elöljárósága 1934. március 12-én rendkívüli közgyűlésében tárgyalta a Nagycenki Cukorgyár vezetőségének kérését, hogy a cukorgyári szállításra szolgáló peresztegi gazdasági vasutat Sopronkövesd felé is meghosszabbítsák. Ennek értelmében a lóvasutat (az ún. pónváglit) az Agghegy alatt húzódó Mélyút nyomvonalában építették ki. A Franciska-major közelében „érkezett” a község területére, majd a Cifra hídon át haladt az Mélyúton a Lajosmajor felé, és folytatódott tovább Imremajor és Sopronhorpács irányába. A nagybirtokok 1945-ös felosztása után azonban a mezőgazdasági rendeltetésű vasutak jelentős része gazdátlan maradt. Fenntartásukkal, a gördülőanyag karbantartásával és megóvásával sokan nem törődtek, és számos helyen széthordták a vasutak vasanyagát, a talpfákat és a faalkatrészeket pedig eltüzelték. A Földművelés- és Közlekedésügyi Minisztérium különböző rendeletekkel kísérelte meg a még meg nem szüntetett gazdasági vasutak megmentését, „mivel az iparvágányokat továbbra is fel kell tartani, mert a termelés érdekében arra szükség van és a jövőben is szükség lesz”.

A sopronkövesdi gazdasági vasút a II. világháború utáni években még fennállt: 1946 tavaszán a község határában 6155 méter hosszú sínpár és 19 deszkázat nélküli kocsiváz volt használaton kívül. A következő évben azonban végleg felszámolták a kisvasutat. A síneket 1947 nyarán-őszén szedette fel a Petőházi Cukorgyár, mint tulajdonos, és az iparvasút hídjának elbontását, illetve a téglák eladását is tervbe vette. A bontást azonban Maráz Sándor megyei törvényhatósági bizottsági tag kérelmére a hivatalos szervek leállíttatták, „mert a téglából épített híd szétszedésével a töltés megrongálódik, illetve a híd helye nagyon kiszélesedik és esetleges árvíz és hóolvadás esetén a községet, illetve a község azon részét komoly veszély fenyegeti”. Ennek köszönhetően az egykori iparvasút hídja, az ún. Cifra híd ma is áll. A vasút felszedése után nem szállították el közvetlenül a vas- és gördülőanyagot, így 1948 márciusában még 799 darab kisvasúti sín és 15 darab csilleváz volt a községben, mint a Petőházi és Nagycenki Cukorgyárak tulajdona. A napjainkig fennmaradt két pár kerék segítségével rekonstruálni lehet, hogy az egykori kövesdi lóvasút is a keskeny nyomtávú (760 mm-es) vasutak közé tartozott.