Sopronkövesd - A zöldszívű falu

Sopronkövesdi Közös Önkormányzati Hivatal
9483 Sopronkövesd, Kossuth Lajos utca 77.
Tel: 06 99/536-000 I Fax: 06 99/536-001
E-mail: jegyzo@sopronkovesd.t-online.hu

Kövesdi verses kalendárium

Június

2011-07-02

Halványan fúj a szél
Testem vízesés
Partomon a békák ugrálnak
Halványan fúj a szél
Lelkem mesés
Arcomon tréfák hurráznak
Gyengéden csiklandoz a szél
Kertemben tíz zenész
Ajkamon éget a káprázat
Szerelmet suttog a szél
Szememben felismerés
Ez a pár sor a júniusi ábrázat.

Sopronkövesd, 2011. június hava
/Tóth Ferenc /

Április

2011-04-24

Emberek, emberek, jól át lettetek verve!
Április elseje helyett, most jelent meg a bolondok verse.
Remélem, kíváncsiak voltatok már eme költeményre,
Bolond író kőszívére.
Hogy ily csúnyán elbántam veletek,
Eltelt 18 nap, és még mindig csak nevetek.
Április elseje ma is legyen veletek!
Mert nevetni csak veletek szeretek.
Tanuljatok meg feledni emberek, emberek!
Egyszer van születésnapunk gyerekek, gyerekek.

 

Sopronkövesd, 2011. április hava
/Tóth Ferenc /


 

Március

2011-03-09


Márciusi cirkusz, ébrednek az emberek.
Az utcán bohócos vidámság, életkedvet kergető gyermekek
Aktívan hirdetik a tavaszt.
Az ablakban ücsörgő idős hölgy gondolata mosolyog, micsoda csapat.
Hevesen vágtatnak a kerékpárparipán,
Hosszú aszfalt nyelven át, hogy lássák
Miképp ugrik át a síneken vágtató
Hosszú ablakos padlizsán a tüzes kerekeken.
Piros színű, háromszemű zsiráf
Sűrű kacsintása közben tekintete fehérré válik, Mint a frissen hullott hó,
Engedélyt adva arra, hogy átügessen minden egyes hintaló.
Hatalmas zsivaj, ujjongás egy darabka földön,
Rajta két vaskeret, mit borít a halászháló.
Hajlékony akrobatisták rúgják a bőrt, Két kapusuk a múmia és a fáraó.
Eleven kölykök hajtanak tovább, Újabb száz és száz csoda után kutatnak.
Úticéljuk íme hallják, lássák, vagy olvassák:
Az álomtó felé haladnak,
Varázspálcákat elő, aranyhalakat fognak
Három kívánságért cserébe aranykosztümöt viselő
Ficánkoló úr a vízbe visszadobnak.
Egymás után teljesülnek jobbnál jobb vágyak, de éhesek a szájak
Nem ronthat kedvet semmi egy kis házban ételre találnak.
Van minden mi szem-szájnak ingere
Kolbász, hurka, melegszendvics, hamburger
Megtelnek a pocakok, megköszönik Bors Papának.

Sopronkövesd, 2011. április hava
/Tóth Ferenc /



Február

2011-02-07

Hideg nádas.
Megfelez a csúszós jégpáncél
Mégis életed, társad.
Februári felező vonalad
Alatt, a halak
Csiklandoznak, hogy csillogjanak,
S felett, a szél táncol veled.
Rád a szökött napsugarak ragyognak,
Hogy ragyogjanak.
Csodálatos e szerelem!
Aranyfényben fürdik száram, s rajta levelem.
Csípőmtől lefelé éget
Hideg könnytavad,
Gyökereimet erősen karolja a föld.
Csípőmtől fejem búbjáig éltet
A nap, akkor is, ha fázik.
Csöppnyi lelkem így is a te hőséges költőd.
Hisz életem minden évszakodat kedveli,
Ahogy most is rád várt.
Köszöntök egy
Testet fagyasztó, lelket fűtő
Csodálatos szerelmes februárt.

Sopronkövesd, 2011. február hava
/Tóth Ferenc /


 

Január 2.

2011-02-07

Gyémánt jég,
Rideg széllel szürkülő ég
Kedvet rontó tél
Ha lélekben nem öröm
Jár csak a szél.
Elszáradt, kopott falevél
Ágától elköszön, majd
Vidáman mesél
A világnak
Mert háza volt egy virágnak.
Alulról nézve kéj,
Felülről mély
Holdfény éj
A felhőktől ne félj.
Ragyogj fagyolt tükörpatakokra
Lásd mosolyod, hogy emlékezz a szerelmes
Padokra
Mit te világítottál, ó te varázslatos tél szólíttál.

Sopronkövesd, 2010. decembere
/Tóth Ferenc /



Január 1.

2011-01-19

Egy szellem járt álmomban,
Arany sólyom, tollakkal díszített fejpánt feje tetején
Jobb kezemet erősen hideg érintésével fogva,
Lebegett mellettem és én ott álltam a szikla peremén.
Ősi, misztikus, szinte spirituális hangon,
Lágyan énekelve mesélt.
Fehér szikláról, kinek hatalma, ereje és mérete
Megszégyenítette a legnagyobb grizlimedvét.
Először nem értettem, mi lehet oly hatalmas,
Kinek mozdulata megtöri a saját birodalma csendjét.

Csak mikor indián barátom, türelmetlenségem miatt
Felém fordulva énekelte
Akkor értettem meg, ?Panda, panda? s kicsit vidámabban
Folytatta szépnek induló, szomorú meséjét.
Megtudtam, hogy ő uralkodik örökzöld mezőn, a hegyen, amin állok, s szikrázó Napsütötte mezőn.
Azt is, hogy nagyon idős volt,
De annál is bölcsebb, tapasztalt és igazságos volt a pandák királynője.


Hirtelen eltűnt a jókedv, a szívem
Ráfutott egy tőrre, így énekelt tovább.
Becsukta szemét örökre.
Utolsó pillantásával
Felöltözött minden panda a gyász fekete foltjával.
És én felébredtem, kezemen fekete tinta, fekete tintafolt nyomával.

Sopronkövesd, 2010. decembere
/Tóth Ferenc /



Önéletrajz

2011-01-19

Bemutatkozás

Tóth Ferencnek hívnak. 1992. május 14-én születtem Tatabányán. Anyám nem tartott igényt a nevelésemre, ahogy apám személyét sem nevezte meg. 3 éves koromig intézetben nevelkedtem, ez szerencsére nem hagyott túl mély nyomokat bennem. Nagymamám kivett az intézetből, és szárnyai alá helyezett. Bár sok szeretetet kaptam tőle, ahogy cseperedtem fel, megismerkedtem azzal az érzéssel, hogy hátrányban vagyok a többiekkel szemben, hiszen nem tapasztalhattam meg, milyen az anyai és az apai szeretet.
A nehéz körülmények ellenére jó nevelést kaptam. Mégis sokszor éreztem reménytelennek magam, és hoztam rossz döntéseket.
Talán ezért menekültem a festésbe és a versírásba. Ezek területén kiemelkedő eredményeket értem el iskolai keretek között, ám körülményeim miatt gyakran hátrányba kerültem a többiekkel szemben, ezért nekem mindig kétszer olyan erősen kellett küzdenem, mint társaimnak.
Egy ajándékot kaptam az élettől, azt, hogy ami elnyeri tetszésemet, azt szenvedélyesen megtanultam. Így a festést, versírást, dalszöveg- és ujjgondolat írást. Tehát mindazt, amit szívesen végzek, és úgy érzem, van is hozzá némi tehetségem.
Jelenleg Sopronkövesden élek nagymamámmal és az álmommal, hogy egyszer megismer a világ és sikerül maradandót alkotnom.

Néhány gondolat az alkotásaimról:

A versírás számomra szabadságot nyújt. Megnyit számomra egy kaput a valóság és a képzelet között, ahol kalandok várnak rám. Legtöbbször szórakoztat, olykor tanít, máskor szépségeiben mutatkozik meg előttem úgy, hogy közben elgondolkodtat.
Minden örömömet, bánatomat versekbe foglalom, amit az olvasó magáénak érezhet, ha átélt már hasonlót, bár nekem már az is örömöt jelent, ha élvezettel olvassák, szórakoznak ?műveimen?. Nekem ez egy elismerés, hiszen ilyenkor tudom, - bár rengeteget kell még fejlődnöm-, jó úton haladok.
Verseimnek címet sohasem adok. Ezzel mindenkinek megadom a lehetőséget az önálló címválasztásra, attól függően kiben milyen érzéseket váltanak ki soraim.

Amikor festek olyan, mintha egy tükörbe néznék. Tudom, mit kell változtatnom a külsőmön, hogy jól érezzem magam, de nem mindig kapom meg a tökéletes eredményt, ami arra inspirál, hogy változtassak. Mintha lenne egy tökéletes kép rólam, amit lelkem próbál megmutatni azzal a módszerrel, hogy nem azt az eredményt érem el, amit festés előtt elképzelek. Hiszen jól tudom, hogy ha valami nem olyan, amilyet szeretnék, akkor addig javítgatom, amíg egy sokkal szebb alkotás nem lesz belőle. Nekem mindig csak a végeredmény számít.
Köszönöm, hogy megoszthattam Önökkel gondolataimat.

Tóth Ferenc (?Ferike?)
2011. január Sopronkövesd



Videók Sopronkövesdről

   
www.napnyugat.hu